Janik Szabolcs: Klímaváltozás és migráció: kelet-afrikai terepkutatás

A terepkutatás célja

A tanulmány szerzője munkatársa 2019 májusában egy hetet töltött Etiópiában egy szakmai terepkutatás keretében, melynek célja a klímaváltozás és a migráció közötti összefüggések azonosítása volt a tágabb kelet-afrikai régióban („Afrika szarva”).[1] A kvalitatív kutatás két pilléren nyugodott: egyrészt helyi szakértői interjúk nyomán kívánta feltárni a célország és -régió aktuális kihívásait és a probléma mélységét, másrészt sor került egy vidéki látogatásra is az ország szomáli tartományának központjában, Jigjigában. Utóbbi célja a klímaváltozás mikroszintű következményeinek feltárása volt, melynek keretében egy helyi nem kormányzati szervezet (NGO) segítségével sikerült bepillantást nyerni az időjárási körülmények változásával összefüggésben felmerülő kihívásokba és azok lehetséges kezelésébe. A szakértői interjúk Addisz-Abebában készültek előzetes szervezés alapján.

Bevezetés

Etiópia kulcsfontosságú szerepet tölt be a tágabb régió stabilitásában. A mintegy 110 milliós lélekszámú ország több mint másfél évtizedes polgárháborút követően 1991-ben lépett a demokratizálódás útjára, amely később komoly gazdasági felzárkózással párosult. Az elmúlt évek történései azonban rámutattak az elért eredmények törékenységére: a mély etnikai (és kisebb mértékben vallási) törésvonalak és a különböző társadalmi rétegek között fennálló gazdasági-jövedelmi szakadék továbbra is komoly kihívást jelentenek. Ráadásul Afrika szarva egyáltalán nem a stabilitásáról nevezetes: Szomália és Eritrea (valamint Szudán és még inkább Dél-Szudán) folyamatosan kihívást jelent a nemzetközi közösségnek és Etiópiának egyaránt, értékes diplomáciai, gazdasági és politikai erőforrásokat kötve le.

Az etióp politikai hatalomért és erőforrásokért vívott küzdelem etnikai színezete azért is súlyosbító körülmény, mert mindeközben az országnak komoly strukturális problémákkal kell megküzdenie: belső kihívásként jelentkezik egy erőteljes népességrobbanás, külső dimenzióban pedig a nemzetközi migráció okoz nehézségeket: Etiópia fontos kibocsátó, tranzit- és célország egyben. Részben ezzel összefüggésben fontos kiemelni a klímaváltozást is, amely rendkívül nehéz helyzetbe hozza az ország – nagyrészt (~80%) vidéken és mezőgazdaságból élő – lakosságát. Valamennyi interjúalany kiemelte az évek óta tapasztalható aszályokat, amelyek nyomán az etióp kormánynak minden évben komoly összegeket kell elkülönítenie az érintett közösségek élelmiszerellátásának biztosítása érdekében. A helyzetet nehezíti, hogy az agrártevékenységből élők alapvetően hagyományos (kézi) technológiákat használnak a föld megműveléséhez.

Etiópia és a migráció

Etiópia a kelet-afrikai régió jelentős migrációs csomópontja: az ország fontos kibocsátó, tranzit- és fogadó ország. Afrika szarván a klasszikus magyarázó tényezőket találjuk a migrációs mozgások mögött: a szociogazdasági faktorok mellett a különböző konfliktusok és a politikai instabilitás egyaránt fontos szerepet játszanak, miközben a nemzetközi embercsempész-hálózatok is aktívan tevékenykednek a régióban, így az illegális migráció is meghatározó jelenség a térségben. A jobb élet reményében évről évre sokan szeretnének eljutni a Közel-Keletre, Európába és Dél-Afrikába, Etiópia pedig földrajzi fekvéséből adódóan mindhárom célrégió irányában fontos tranzitútvonalat jelent Afrika szarván.[2]

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által a közelmúltban közzétett 2018. évi jelentésből kiderül, hogy Etiópiában 1 560 800 új menekültet regisztráltak tavaly, többségük ún. belső menekült (internally displaced person – IDP).[3] A lakhelyüket kényszerből elhagyó etiópok száma így összesen több mint 2,8 millió főre duzzadt az országban az év végére: többségük (mintegy 2,616 millió ember) konfliktusok elől menekült, míg közel 200 ezren távoztak természeti katasztrófák miatt. A különböző etnikai (és kisebb részben vallási) hátterű – régiók közötti – konfliktusok különösen az ország nyugati és déli részén (többek között a Szomáli- és Oromia-régió határán) történtek. A klímaváltozással összefüggésben kiemelhető, hogy kisebb konfliktusokra sor került legelőkért és vízhozzáférési jogokért is (szintén régiók közötti határterületeken), amelyek nyomán több tízezren hagyták el otthonukat. Az UNHCR legfrissebb jelentéséből kiderül, hogy nem minden etióp a hazájában keresett új lakhelyet: a tavalyi év végén megközelítőleg 133 ezer etióp állampolgár várt menedékkérelme elbírálására egy másik országban, miközben mintegy 92 ezer hivatalosan elismert etióp menekült élt a világon.

A külső migrációs források tekintetében elmondható, hogy az ENSZ adatai alapján Etiópia a világ 9. legnagyobb befogadó országa volt tavaly: összesen több mint 903 ezer menekült tartózkodott az országban, többségük dél-szudáni (422 100), szomáliai (257 200), eritreai (174 000) és szudáni (44 000) nemzetiségű, mintegy leképezve a régió államaiban tapasztalható instabilitást. A menekültek mellett Etiópia – hatalmas és régiós összehasonlításban viszonylag jól teljesítő – gazdasága miatt a szomszédos országok állampolgárai számára valós perspektívát jelent munkavállalási célból is, az e célból érkezők vonatkozásában azonban nem állnak rendelkezésre megbízható számadatok. Mindeközben sok etióp vállal munkát külföldön: központi nyilvántartási rendszer hiányában itt sem tudunk pontos számokat bemutatni, azt azonban tudni lehet, hogy összességében több százezren dolgoznak az Öböl-országokban, Európában és Dél-Afrikában.[4]

Etiópia és a klímaváltozás

Etiópia a világ egyik leginkább szárazság-sújtotta országa. A klímaváltozás negatív következménye, hogy míg egyes években egyáltalán nem esik csapadék, és az aszály pusztításával kell szembenézniük több területen az országban, addig máskor váratlanul komoly mennyiségű csapadék érkezik, sokszor árvizeket eredményezve.[5] Természetesen az említett jelenségek nem egyenlő mértékben érintik az ország egyes régióit. Az ország keleti és déli részén kimondottan rossz a helyzet, 2000 óta több súlyos aszályt kellett átvészelniük. Az El Nino okozta szárazság több mint 10 millió etióp életét érintette csak 2016-ban.[6]

Sajátos jelenségként azonosították klímakutatók Kelet-Afrikában az úgynevezett „klíma-paradoxont”. Ennek lényege, hogy miközben a különböző klímamodellek- és becslések viszonylag sikeresen tudják előrejelezni az átlaghőmérséklet emelkedését (általában és a régióban is), addig a várható csapadékmennyiséget rendre felülbecsülik Kelet-Afrikában: vagyis a számítások szerint több esőnek kellene esnie többek között Etiópia területén is, azonban a valóságban a csapadék mennyisége elmarad ettől.[7] A bizonytalanságnak és a pontatlanságnak több magyarázata lehet,[8] így nem meglepő, hogy számos tudós, kutató igyekszik válaszokat keresni a jelenségre. Ami viszont biztos: a melegebbé és szárazabbá váló időjárás komoly gazdasági károkat okoz Etiópiának: az Oxfam becslése szerint 1997 és 2007 között évente átlagosan 1,1 milliárd dollárnyi kiadást okozott az országnak az aszály.[9]

A fentiek tükrében egyáltalán nem meglepő – egyben a szakmai interjúk visszatérő altémája volt –, hogy Etiópia már az 1990-es évektől igyekezett olyan stratégiákat, cselekvési terveket és programokat alkotni, amelyek a klímaváltozás hatásait mérséklik, és egyúttal növelik az ország ellenállóképességét a természeti változásokkal és sokkokkal szemben. Etiópia 1994-ben ratifikálta az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét (UNFCCC), majd 1997-es megalkotta átfogó környezetvédelmi szakpolitikai csomagját (The Environmental Policy of Ethiopia). Utóbbi már figyelembe vette a környezeti és gazdasági fenntarthatósági szempontokat, igyekezett összehangolni az egyéb szakpolitikákat a döntéshozatal valamennyi szintjén, illetve létrehozta a Környezetvédelmi Ügynökséget (Environmental Protection Agency).[10] A koordinált megközelítés jegyében a későbbi kezdeményezésekben e törekvések összekapcsolódtak a szegénység elleni küzdelemmel. Az UNFCCC ernyője alatt 2007-ben készült el Etiópiában a legkevésbé fejlett országokra kalibrált Nemzeti Adaptációs Cselekvési Program (National Adaptation Programme of Action – NAPA), melyet 2010-ben továbbfejlesztve felváltott az EPACC (Ethiopian Programme of Adaptation to Climate Change). 2011-ben fogadták el a Klímaváltozásnak Ellenálló Zöld Gazdaság elnevezésű stratégiát (The Climate Resilient Green Economy Strategy – CRGE), amely további ágazati alstratégiákból áll, összekapcsolva az ország ellenálló képességének erősítését egy zöld gazdaság építésével. Az átfogó stratégia azóta is fontos ernyőt nyújt a hasonló szakpolitikai programoknak és kezdeményezéseknek. Ez alá tagozódik be a 2017-ben elfogadott legutóbbi Etióp Nemzeti Adaptációs Terv (Ethiopian National Adaptation Plan – NAP-ETH) is, amely elsősorban a széndioxid-kibocsátás csökkentését és különböző szakpolitikai eszközök kidolgozását irányozza elő a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, az egészségügyben, a közlekedésben, az iparban, a villamosenergia-szektorban, a víz- és a városgazdálkodásban, szem előtt tartva a leginkább sebezhető csoportok életminőségének javítását. A 15 éves időszakra előirányzott NAP-ETH évente 6 milliárd dolláros kiadást jelenthet Etiópiának.

Témánk szempontjából fontos és releváns a 2005-ben kormányzati szinten elindított Productive Safety Net Programme (PSNP) elnevezésű szakpolitika, amely az élelmiszerbiztonság erősítését szem előtt tartva nyújt segítséget az etióp lakosságnak.[11] A program keretében közvetlen pénzjuttatásban részesülnek azok az etióp vidéki családok, amelyeknél az élelmiszerellátás veszélybe kerül; a cél az, hogy bevételhez jussanak anélkül, hogy el kelljen adniuk a család vagyonelemeit. A PSNP éves keretének nagy része így kerül elköltésre, kisebb részét pedig tőkejellegű befektetések és közösségi programok támogatása teszik ki (közmunka, kapacitásépítés stb.). A finanszírozás részben saját kormányzati forrásból, részben pedig nemzetközi donorfelajánlásokon keresztül történik: az Európai Unió például 2015 és 2018 között 11 millió euróval támogatta az erre felállított speciális alapot.[12] A WHO adatai szerint már a program elindítását követően (2006-2007) is komoly összeggel, évi 360 milliós büdzsével gazdálkodhattak a döntéshozók (2007-ben a férfi családfős háztartások átlagosan évi 32,8, míg a női családfős háztartások 37,1 dollárt kaptak).[13] A program fontos jellemzője és nagy előnye, hogy részét képezi egy ún. korai előrejelző rendszer, amellyel igyekeznek azonosítani a jövőbeli szükségleteket (például egy rosszabb mezőgazdasági évben). Különböző felmérések – és a terepkutatás interjúalanyai által elmondottak – alapján a PSNP fontos eszközt és átmeneti segítséget jelent az érintett etióp családok ellenállóképességének növelésére.

Szakmai interjúk Addisz-Abebában

A terepkutatás keretében több szakmai interjúra is sor került a fővárosban. A kötetlen formájú 30-60 perces beszélgetéseken strukturált, nyitott kérdéssor segítségével jártuk körbe a kutatási kérdést. Az első interjúalany az Institute for Security Studies (ISS) nevű kutatóintézet vezető kutatója, a kifejezetten az afrikai migrációval foglalkozó Tsion Tadesse Abebe volt. A komoly afrikai kutatóhálózattal rendelkező intézet munkatársa elmondta, hogy a klímaváltozás korunk egyik legnagyobb kihívását jelenti, amely szorosan összekapcsolódik a nemzetközi migrációval. A természeti degradáció különösen súlyosan érinti az afrikai kontinenst, amely azonban egyedül nem tud megbirkózni a kihívásokkal. Hangsúlyozta, hogy 10 szubszaharai nemzetközi migránsból 8 a kontinensen belül marad, és alapvetően valamely szomszédos országban próbál boldogulni (de sokan a saját országukban maradnak). Kelet-Afrikából (így Etiópiából is) több tízezren mennek távolabb, például az Öböl-országokba – alapvetően munkavállalási célból. Az interjúalany szerint rendkívül fontos a helyben maradás lehetőségének megteremtése, támogatása. Ugyanakkor Tsion két fontos megjegyzést is tett: egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy Afrikában teljesen megszokott és mindennapi jelenség a nemzetközi migráció, így teljesen más annak percepciója és megítélése, mint pl. 2015 óta az Európai Unióban. Másrészt hozzátette, hogy a klímaváltozás fontosságát még csak most kezdik felfedezni a világban, így még biztosan időbe telik majd, mire érdemi válaszok és szakpolitikai megoldások születnek. Kijelentette: az etióp lakosság döntő része nem is tudja, hogy ez a folyamat zajlik, helyette sokan vallási okokkal magyarázzák a természeti jelenségeket. Kiemelte ugyanakkor a fent bemutatott kormányzati kezdeményezések és programok fontosságát és hasznosságát, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a kihívásokat egy ponton túl csak nemzetközi összefogással lehet kezelni. A demográfiai robbanás szerinte tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen romló körülmények között több ember megélhetését kell biztosítani, például az etióp vidéki lakosság körében. Azt prognosztizálta, hogy a jövőben többen próbálnak majd szerencsét jobb helyzetben lévő afrikai országokban, például a Maghreb-országokban.

A második interjúalany Kasahun Dender Melese, a Centre for Dialogue, Research and Cooperation (CDRC) igazgatóhelyettese volt. A 2012-ben alapított think tank különböző szakpolitikai területeken folytat kutatásokat Afrika szarván, elsősorban külföldi finanszírozásban. Már a beszélgetés elején rögzítette, hogy bár a migráció és a klímaváltozás között bizonyosan létezik összefüggés, erről egyrészt keveset tudunk még, másrészt még évtizedekig a klasszikus push-faktorok (konfliktusok, üldöztetés, gazdasági leszakadás, szegénység stb.) dominálnak majd a migrációs mozgások mögött. Afrikában a nemzetközi migráció mindennapi realitás, Etiópia is fontos kibocsátó, tranzit- és fogadó ország. A klímaváltozás csak most kezd megjelenni a köztudatban, miközben kormányzati szinten – helyesen – már évtizedek óta egyre nagyobb figyelmet kap. Problémát jelent ugyanakkor, hogy bár ígéretes és színvonalas kutatások zajlanak a témában (részben a kormányzaton belül is), sok jelenségre és folyamatra nincs még megbízható magyarázat. Ez azért gond, mert így a korlátozottan elérhető anyagi erőforrásokat sem lehet hatékonyan felhasználni. Külön kiemelte a PSNP-t (ld. fent), amelyet egy sikeres kezdeményezésnek és viszonylag hatékony átmeneti segítségnyújtási formának tart. Az Etiópián belüli migrációs mozgásokat illetően kitért a hagyományos vidék-város relációra, amely szerinte több okból is problematikus. Egyfelől a vidék népességmegtartó erejének csökkenése önmagában is rendkívül káros folyamat, hiszen a nemzeti érdek és a fenntarthatóság szempontjából egyaránt katasztrofális következményekkel jár, ha komplett területek válnak élhetetlenné – főleg egy olyan országban, ahol a lakosság körülbelül 80%-a mezőgazdaságból él. Másrészt az etióp (nagy)városok – köztük Addisz – nincsenek felkészülve a tömeges beáramlásra vidékről, sem a közszolgáltatások szintje, sem az infrastruktúra nem alkalmas élhető keretek kialakítására. „Ez egy olyan folyamat, amiben összességében nincs egy nyertes sem” – jegyezte meg az igazgatóhelyettes. Problematikusnak tartja azt is, hogy bár a gazdasági növekedéssel javul a helyzet, a munkaerőkínálat bővülését nem követi a kereslet – még Addiszban sem. Az illegális foglalkoztatás valamennyit felszív az érkezőkből, de nyilván nem ez az egészséges állapot. Az interjú végébe becsatlakozott Abdeta Dribssa Beyene, a CDRC igazgatója is, aki a következőképp zárta a beszélgetést: „Etiópiának egyszerre kell gazdasági felzárkózást produkálnia és hatékony válaszokat adnia olyan fajsúlyos kihívásokra, mint a népességrobbanás vagy a klímaváltozás. Ez nem fog menni egyik napról a másikra, és szükségünk lesz hozzá a fejlett világ támogatására is.”

A harmadik interjú Ali Ahmed Abdival, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem etióp születésű doktorandusz-hallgatójával készült Addiszban. A fiatal szakember egyben a jigjiga-i székhelyű Aged and Children Pastoralists Association (ACPA) nevű NGO[14] vezetője is, így komoly tapasztalattal rendelkezik a működési területén zajló társadalmi folyamatokról. A szervezet nemzetközi forrásokból (elsősorban USAID projektfinanszírozásban) folytatja tevékenységét a helyi közösségek segítése érdekében. Többi interjúalanyunkhoz csatlakozva Abdi is elmondta, hogy Etiópia több kihívással küzd egyidejűleg (gazdasági felzárkózás, népességrobbanás, klímaváltozás, regionális és belső instabilitás stb.). Az interjú során kitértünk a 2018 tavaszán hivatalba lépett új etióp kormány eddigi tevékenységére is: az Abij Ahmed vezette kabinet reformkezdeményezéseit összességében pozitívan értékelte, azonban azt elismerte, hogy a kezdeti lendület alábbhagyott, a gazdasági növekedés üteme lelassult, és fontos stratégiai döntésekre végül nem került sor. Az ország felemelkedésének kulcsát egyértelműen a gazdasági növekedésben és a lakossági jövedelmek emelésében látja, azonban mindeközben kiemelt figyelmet kell fordítani az egyéb kihívásokra is. A klímaváltozás szerinte az évszázad kihívása lesz migrációs szempontból is: a szűkösebbé váló természeti erőforrásokért folytatott harc fokozódni fog, ami kiélezheti az Afrikában sok helyütt mindennapos törzsi-etnikai feszültségeket, így kiemelt szerep jut majd a nemzeti kormányoknak a stabilitás és a belső béke megőrzésében. Kérdésre válaszolva mesélt a Jigjigában tavaly lezajlott komoly etnikai összecsapásokról is: elmondta, hogy 2018. augusztus elején mindennaposak voltak a harcok, melyek nyomán több ezren menekültek el.[15] Az etnikai és politikai indíttatású események részben a klímaváltozással is összefüggésben álltak: az egyre nehezebbé váló növénytermesztés és állattartás tovább fokozta az érintett közösségek kilátástalanságát, így jobban fanatizálhatók és mobilizálhatók voltak a háttérből. Tavaly szeptember óta viszonylagos nyugalom van a városban és a régióban, visszatért az élet és a kereskedelem is. Abdi szerint mérhetetlenül nagy felelőssége van a politikai vezetésnek abban, hogy megteremtse a feltételeket a békés együttéléshez; csakis így lehetséges változásokat elérni a „terepen”.

Etnikai összecsapásban lerombolt falu Jigjigától 30 kilométerre (saját fotó)

Látogatás Jigjigában

Harmadik interjúalanyunk vezetésével ellátogattunk a már említett szomáli tartomány központjába. Az út keretében arra voltunk kíváncsiak, hogy a klímaváltozás miképp érezteti a hatását helyben, illetve milyen megoldások születnek. Abdi elmondta, hogy ottjártunkkor már egy hónapja késett az esős évszak, ami mérhetetlen nehézséget és károkat okoz a helyi gazdáknak. Hozzátette: a térséget komoly aszályok sújtották az elmúlt években. Ezek szerinte nem jelentenek újdonságot, viszont most sokkal gyakoribbak. A szomáli régió rendkívül sivatagos, száraz vidék, így nehéz körülmények között zajlik a mezőgazdasági termesztés és az állattartás. A nomád művelés jellemző, hagyományos (kézi) eszközökkel, látogatásunk során mi is csak elvétve találkoztunk mezőgazdasági géppel. Az elmúlt évek fontos fejleménye, hogy a helyi gazdálkodók áttértek a nagyobb testű állatok tartására (pl. marha), azonban az időjárás következtében nincs elegendő legelőterület számukra, így nagyon nehéz rentábilis állattartást folytatni. Az interjú során elhangzott, hogy a helyi közösség gyakorlatilag nincs tisztában azzal, hogy az állandósuló szárazság és hiányzó csapadék a klímaváltozást jelenti: sokan az „égiek nevelő célzatú csapásának” tartják a változásokat. A folyamat következményeit természetesen a saját bőrükön érzik: az idősebb generációk tagjai gyakran panaszkodnak az ACPA-nak, hogy 20–30 évvel ezelőtt sokkal több eső volt, és így az elérhető termő- és legelőterület is nagyobb volt a város környékén.

Látogatásunk alkalmával betekintést nyerhettünk az ACPA egyik legfontosabb folyamatban lévő projektjébe. Ennek lényege, hogy megszervezik a környékbeli tejkereskedelmet: kisteherautókon minden nap összegyűjtik a termelőktől a tehén-/tevetejet, amelyet azután egy tejgyűjtő állomáson halmoznak fel a városon kívül, majd a kereskedők innen szállítják el az árut. Abdi elmondta, hogy több ilyen állomást létesítettek, és eddig rendkívül sikeres a kezdeményezés, hiszen több tízezer ember megélhetését segítik közvetett módon. A projekt egyik fontos következménye, hogy az állattartásból élők közvetlen bevételhez jutnak, amellyel meg tudják vásárolni maguknak a szükséges termékeket és szolgáltatásokat (ruházat, gyógyszerek, egészségügyi szolgáltatások stb.). Az ellátási lánc integrálása biztos megélhetést nyújt, miközben a pénzügyi ismeretek és tudatosság erősítése érdekében írni-olvasni is tanítják a projektben részt vevőket.

Tej begyűjtésére szolgáló állomás Jigjigától 40 kilométerre (saját fotók)

Abdi így fogalmazott: „Kicsiben kell elkezdeni, csak így lehet pozitív változást elérni. A programban igyekszünk minden támogatást megadni a mezőgazdaságból élő helyi közösségeknek. Ki kell menni az érintettek közé, és meg kell kérdezni őket, hogy miben tudunk segíteni. Ez a projekt is így született. Mi csak annyit tettünk, hogy infrastruktúrát biztosítottunk a tejkereskedelemhez, és megszerveztük az ellátási láncot. A többi már ment magától. A napelemmel működtetett hűtőberendezésekben tárolhatjuk a begyűjtött tejet mindaddig, amíg a kiskereskedő érte jön. Sajnos a környéken nem ismerek hasonló kezdeményezést, holott nagy szükség lenne még sok ilyenre.”

A tejek tárolására szolgáló edények (saját fotó)

Összegzés

Etiópia különösen kitett a klímaváltozás hatásainak, miközben migrációs szempontból kulcsfontosságú szerepet játszik a tágabb kelet-afrikai térségben. A szakmai interjúkon hallottak alapján a következő megállapítások tehetők:

  • Etiópiában a klímaváltozás még nem az elsőszámú migrációs push-faktor, de minden adott hozzá, hogy az évszázad során ez megváltozzon;
  • Etiópiának úgy kell megvalósítania a gazdasági felzárkózást, hogy közben a környezeti fenntarthatósági szempontokra is igyekszik figyelemmel lenni;
  • A klímaváltozással szembeni ellenállóképesség erősítését célzó szakpolitikák tervezését és hatékonyságát gyengíti, hogy e tudományos területen számos összefüggés nem tisztázott és bizonyított;
  • Az országban megjelenő etnikai törésvonalak és feszültségek, konfliktusok a klímaváltozás negatív hatásaival párosulva beláthatatlan következményekkel járhatnak.

A jigjiga-i látogatás a következő tanúságokkal szolgált:

  • A mezőgazdaságból élő helyi közösségek életminősége érdemben javítható különösebb innováció és jelentősebb pénzügyi források nélkül is;
  • A helyi igényekre épülő, „bottom-up” típusú mikroprojektek ideális fejlesztési formát jelentenek, így a fejlett donoroknak hasonló kezdeményezéseket (is) célszerű támogatniuk.

[1] A terepkutatásra a Miniszterelnökség projektje keretében és a Közérthető és Alkalmazható Tudásért Alapítvány megbízásából került sor.

[2] International Organization for Migration (IOM): World Migration Report 2018 https://www.iom.int/wmr/world-migration-report-2018 (letöltés: 2019. 06. 15.)

[3] UNHCR: Global Trends – Forced Displacement in 2018 https://www.unhcr.org/globaltrends2018/?fbclid=IwAR0Ix7TQFht1tTRM39WPW7xbc1EaesmM-D4HBhFmYSd6K8yDBHqSlME75FY (letöltés: 2019. 06. 20.)

[4] https://www.ilo.org/africa/technical-cooperation/WCMS_554065/lang–en/index.htm (letöltés: 2019. 06. 14.)

[5] https://reliefweb.int/report/ethiopia/climate-change-profile-ethiopia (letöltés: 2019. 06. 10.)

[6] https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=8&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwja9eyz7KHiAhXKtYsKHTvjAU0QFjAHegQICBAC&url=http%3A%2F%2Fwww.who.int%2Fglobalchange%2Fresources%2Fwash-toolkit%2Fclimate-change-and-health-lessons-learned-documentation.pdf&usg=AOvVaw0aPftlsEsAxMD_oWFmkTUw (letöltés: 2019.06.10.)

[7]Logan Cochrane – Roop Singh (2017): Climate services for resilience: the changing roles of NGOs in Ethiopia  http://www.braced.org/resources/i/climate-services-for-resilience-ethiopia (letöltés: 2019. 06. 16.)

[8]Lásd pl.: Bradfield Lyon – Nicolas Vigaud (2017): Unraveling East Africa’s Climate Paradox https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/9781119068020.ch16 (letöltés: 2019. 06. 15.)

[9]Oxfam: Band Aids and Beyond: Tackling disasters in Ethiopia 25 years after the famine (2009).  Oxfam Briefing Paper No 133 http://www.oxfam.org.uk/resources/policy/conflict_disasters/downloads/bp133_band_aids_beyond_161009.pdf (letöltés: 2019. 06. 14.)

[10]Az etióp klímavédelmi kezdeményezésekhez és szakpolitikákhoz lásd: K. Arnold et. al (2018): Climate Adaptation: Risk Management and Resilience Optimisation for Vulnerable Road Access in Africa – Management of Vulnerability and Adaptation to Climate Change: Ethiopia http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:TryzYKJZrPwJ:www.research4cap.org/Library/CSIR-Consortium-2018-ClimateAdaptation-ThreatVulnerabilityGuidelineDfC-AfCAP-GEN2014C-181109-compressed.pdf%3FMobile%3D1+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-b-d (letöltés: 2019. 06. 10.)

 

[11] Matt Hobson – Laura Campbell (2012): How Ethiopia’s Productive Safety Net Programme (PSNP) is responding to the current humanitarian crisis in the Horn https://odihpn.org/magazine/how-ethiopia%C2%92s-productive-safety-net-programme-psnp-is-responding-to-the-current-humanitarian-crisis-in-the-horn/ (letöltés: 2019. 06. 10.)

[12] https://ec.europa.eu/europeaid/projects/multi-donor-trust-fund-ethiopia-productive-safety-net-programme_en (letöltés: 2019. 06. 15.)

[13] https://extranet.who.int/nutrition/gina/en/node/23311 (letöltés: 2019. 06. 14.)

[14] A szervezetről lásd: https://www.agedandchildren.org (letöltés: 2019. 06. 15.)

[15] A jigjiga-i eseményekről és humanitárius következményekről lásd pl.: https://reliefweb.int/report/ethiopia/ethiopia-somali-region-inter-communal-conflict-flash-update-number-1-17-august-2018 (letöltés: 2019. 06. 15.)