Az átlaghőmérséklet, ennek hatására pedig az emberek, állatok, növények, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízigénye, amelyet a felszín alatti vízforrások túlhasználatával igyekeznek kielégíteni. Előrejelzések szerint az úgynevezett Termékeny Félhold országai, Irak, Libanon, Szíria, Izrael, valamint Marokkó különösen érintett az éghajlatváltozás miatti vízhiány súlyosbodásában.[1] A Pinhas, Fengjun Kitoh áldal kidolgozott nagy felbontású globális éghajlati modell szerint, amely a tanulmányozott területek nedvesség tartalmát térképezi fel, a „Termékeny Félhold” éghajlati jellemzői teljes változáson mennek keresztül és ennek eredményeként a „félhold” termékeny jellege az évszázad végére teljesen eltűnik, az Eufrátesz és a Jordán folyó vízhozama pedig 29– 73%-al csökkeni fog a térségben.[2]
A Földközi-tenger keleti partvidékén a közelmúltban tapasztalt aszályt az elmúlt 900 év legsúlyosabbjának vélik és ezért számos tanulmány összefüggésbe hozza a térség 2010 utáni destabilizációjával. A szakértők egy része úgy véli, hogy az éghajlat valószínűleg hozzájárul a társadalmi konfliktusok kirobbanásához és az erőszakhoz egyes esetekben egyszerűen azért, mert a hőség és a tartós szárazság a földművesek és az állattenyésztők megélhetését veszélyezteti. A Journal of Environmental Economics-ban megjelent tanulmány szerint 1990 és 2011 között a Szaharától délre kirobbant zavargások egyértelmű kapcsolatban álltak a vízkészletek hirtelen kimerülésével. A szerzők megállapították, hogy az aszályok bármely régióban az adott hónapban 10%-ról 50% -ra növelik az erőszakos cselekmények kockázatát.[3] Ugyanakkor más tényezők is szerepet játszottak, mint például a népsűrűség, az etnikai összetétel, vagy a természeti erőforrások szűkössége.
Az éghajlatváltozás vizsgálata Szíria vonatkozásában 2015 óta szinte elválaszthatatlannak látszik a rendszerről alkotott értékítéletektől és a háború kitörésével kapcsolatos elméletektől. 2015-ben jelent meg az a tanulmány, amely szerint a zavargások táptalaját át a klimatikus változások miatti szárazság és az elszegényedett vidéki tömegek városokba áramlása indukálta. Kelley és szerzőtársai szerint az éghajlatváltozás a rendkívül súlyos szíriai szárazságot 2-3-szor valószínűbbé tette, s így hozzájárult a háború előtti társadalmi feszültségekhez, mert megsokszorozta a mezőgazdasági területek és a hegyvidék esetében az éghajlatváltozást eredményező kockázatokat, elsősorban, de nem kizárólag északkeleten.[4]
A szerzők szerint az aszály számos más környezeti, gazdasági és kormányzati tényező egyike volt, amely hozzájárult a jelentős belső migrációhoz, és ezáltal potenciálisan növelte a konfliktus kirobbanásának valószínűségét. Az erőteljes szárazság, amely valószínűleg a globális felmelegedésnek köszönhető, „tömeges belső migrációt” okozott a vidéki területektől a városokba. A folyamat nyomán kialakult társadalmi feszültség pedig hozzájárult a 2011. évi felkeléshez, amely háborúba torkollott. Ezt az összefüggést hangoztatták más szakértők is,[5] akik tehát nem vonnak közvetlen ok-okozati párhuzamot a szárazság és a háború között, de fenntartják, hogy az éghajlatváltozás a konfliktus egyik kiváltó oka volt.
Két évvel később, 2017-ben jelent meg Jan Selby és munkatársai a Journal of Political Geography-ban közzétett cikke, amely szerint nem áll rendelkezésre megalapozott bizonyíték arra, hogy a globális éghajlatváltozás tényező volt a szíriai háború felgyorsításában.[6] Úgy vélik, különös, hogy ezt az állítást széles körben hangoztatják, miközben az alátámasztására szolgáló bizonyítékok nem egyértelműek. Selby és kollégái szerint Szíria északkeleti részén rendkívül súlyos aszály volt a polgárháború előtt, ám nem egyértelmű, hogy ezt az aszályt a globális éghajlatváltozás indukálta. Másrészt a 2006-tól 2010-ig tartó csapadékhiányos időszak valóban hozzájárult a Szíria északkeleti részéből történő elvándorlási hullámhoz, ám ez jóval kisebb léptékű volt, mint a gyakran említett 1,5 millió ember. Selby és munkatársai szerint legfeljebb 60 000 családot érintett, ami a legmegengedőbb számítások szerint is körülbelül félmillió embert jelenthet. A belső migráció kiváltójának pedig első sorban a gazdasági liberalizációt – és ennek részeként az állami szubvenciók radikális csökkentését – tartják mintsem a szárazságot. Harmadrészt Selby és szerzőtársai szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az aszály okozta migráció hozzájárult volna a háború kirobbanásához, tehát arra mutattak rá, hogy a kapcsolat az aszályos évek a belső migráció és a háború kirobbanása között nem egyértelmű.
Más mediterrán régiókhoz hasonlóan, Szíria éves csapadékmennyisége szinte teljes mértékben a téli hónapokra korlátozódik, ám 2006 és 2010 között az eső és a hó mennyisége messze elmaradt az átlagtól. Amennyiben a 60.000 elvándorlása kényszerülő család egy félmilliós lélekszámot jelent, akkor valóban tömeges vándorlásról beszélhetünk az aszály által leginkább sújtott északkeleti területektől (amelyet Szíria kenyereskosarának is neveznek) Damaszkuszba, Hamába és Aleppóba. Az ilyen léptékű belső vándorlás mindenképpen feszültségekkel jár, ugyanakkor Szíria nagyvárosaiban éppen a gazdasági liberalizácó miatt rohamosan növekedett a vállalkozások száma,[7] amely munkalehetőséget és megélhetési forrást jelentett volna az elvándorlóknak. Ezt a kiegyenlítő hatást azonban blokkolta az országba érkező kétmillió iraki menekült, akik egyrésze ebben a szektorban helyezkedett el.
A jelen összefoglaló tanulmány rávilágít Szíria háború előtti mezőgazdasági viszonyaira és ipari fejlődésére. Az aszály hatásainak pontosabb megismerése érdekében helyi agrárszakemberek véleményét is idézem, akikkel 2019 tavaszán készítettem interjút Homsz és Deraa kormányzóságaiban. Hipotézisünk szerint a konfliktus számos egymással kapcsolatban álló tényező következménye, amelyben a belpolitikai feszültségek mellett a szomszédos országok és a globális nagyhatalmak geopolitikai érdekei is meghatározó szerepet játszottak.
A szír éghajlati viszonyok és a mezőgazdaság
Szíria területén három különböző éghajlati zónát különböztethetünk meg. A part menti területeken az enyhe mediterrán éghajlat jellemző, száraz nyárral és a legmelegebb hónapokban 22 ° C feletti átlaghőmérséklettel, a leghidegebb hónapban pedig 18 ° C és -3 ° C közötti értékekkel. Ebbe a zónába tartozik a tengerparti régió, valamint Idlib, Aleppó, Hama tartományok nyugati fele és Homsz nyugati csücske. A második zóna meleg, száraz éghajlatú, amelynek éves hőmérséklete 18 ° C felett van. Ebben a keskeny sávban olyan központok találhatóak, mint Aleppó, Hama, Homsz, Damaszkusz városai. Az ettől keletre eső területeken – Aleppó, és Hama keleti fele, Homsz és Damaszkusz, Szveida tartományok négyötöde, valamint Rakka, Deir al-Zor, tartományok egésze, Kelet és Észak-Kelet Szíriában forró sivatagi éghajlat jellemző, amelynek éves átlaghőmérséklete 18 ° C felett van.
A szír gazdaság a konfliktust megelőző években viszonylag stabil volt, az éves GDP növekedés a háború kezdete előtt átlagosan 5% körül volt. Az egy főre jutó GDP 2835 dollár volt, ami Egyiptomhoz és Marokkóhoz hasonló érték, de alacsonyabb, mint a MENA régió legtöbb országában. A mezőgazdaság kiemelkedően fontos szerepét jelzi, hogy 2001-ben a mezőgazdaság a GDP 27% -át tette ki, és annak ellenére, hogy 2011-ben ez 19% -ra esett vissza, ez még mindig több mint kétszerese volt a feldolgozóipar részesedésének, valamint a gazdaságilag aktív népesség 26% -át foglalkoztatta. [8] Vízkészlet megközelítőleg 90% -át is a mezőgazdaság szükségleteire használták.
Az állattenyésztés létfontosságú szerepet játszott a szír gazdaságban a válság előtt: a teljes mezőgazdasági termelés 40% -át és a vidéki foglalkoztatás 20% -át adta. Évente mintegy 450 millió USD-t jövedelmezett első sorban az export miatt. A legjelentősebb a juhtenyésztés volt, ez tette ki a Szaúd-Arábiába és az Öböl-államokba irányuló kivitel zömét, de a szarvasmarha- és kecskeállomány is jelentős volt, valamint a kereskedelmi baromfitenyésztés is fontos volt a foglalkoztatás szempontjából. Ezenkívül az ágazat jelentősen hozzájárult a vidéki lakosság különösen a vidéki nők és gyermekek élelmiszer ellátásához.[9]
A válság kezdete előtt a mezőgazdasági termelés erősen centralizált és támogatott volt. A mezőgazdasági támogatásokra fordított kormányzati kiadások jelentősek voltak, 2011-ben a GDP körülbelül 3% -át tették ki. A szíriai mezőgazdasági ágazat nagymértékben támaszkodik az öntözésre, különösen Al-Hasszake, Aleppó és Al-Rakka északi kormányaiban, valamint Deir el-Zor- Eufratesz menti vidékén. A válság előtt a teljes gabonatermelés megközelítőleg 65% -a öntözésre szorult.[10] A búza a legfontosabb élelmiszer-növény, bár termelése függvénye a csapadékmennyiségnek. A cukorrépa-termelés, az árpa, a kukorica és a köles szintén jelentős. A gyapot a legnagyobb és legstabilabb exporttermék volt ám 2010-re rendkívül visszaesett a termés hozama.[11]
A huszadik század második felétől a Tigris és az Eufrátesz vízgyűjtő területén a csapadék időbeli eloszlása egyenlőtlenebbé vált, mennyisége radikálisan csökkent. Az elmúlt hatvan évben négy nagyobb aszály is sújtotta a régiót, egy az 1950-es évek végén, egy az 1990-es évek elején, kettő pedig a 2000-es évek során. A Termékeny Félholdat tápláló folyók vízhozama drasztikusan csökkent, és egyre nagyobb területek sivatagosodnak el a térségben, miközben a Perzsa-öböl vízszintje lassan, de fokozatosan emelkedik, az általa táplált folyók vizének sótartalma pedig egyre nő.[12] Ugyan ebben az időszakban Szíria lakossága az 1960-as években számlált 4,5 millióról 2013-ra megötszöröződött és közel 23 millióra növekedett. Az ugrásszerűen megnövekedett népesség ellátását a klímaváltozás hatásaival együtt a mezőgazdasági termelés már nem tudta garantálni, a csapadékhiányt pedig a felszín alatti vizek túlhasználatával igyekeztek pótolni, ami a tartalékok kimerüléséhez vezetett.
A Törökország által az 1970-es években beindított Eufrátesz és a Tigris folyók vízgyűjtő területeit érintő Délkelet-anatóliai Projekt (GAP) negatívan befolyásolta a folyók által táplált szíriai és iraki területek vízellátását. A török erőművek és gátak a szomszédos országoknak átengedett vízmennyiséget Irak esetében 80%-kal, Szíria esetében 40%-kal csökkentették. Egyes számítások szerint a növekvő szárazság és a csökkenő csapadékmennyiség miatt 2040-re a folyók nem fogják elérni a tengert.[13]
Szíria gazdasága konfliktust közvetlenül megelőző időszakban (2006 – 2011)
Egyes területeken a mezőgazdasági termelés teljesen ellehetlenedett, másutt a termés 75% -a károsult, az élőállat állomány 85% -a szomjan vagy éhen pusztult. Százezrek kényszerültek arra, hogy felhagyjanak a gazdálkodással és a városokban keressenek megélhetést, azonban munkavállalási esélyeiket és letelepedésüket szinte lehetetlenné tették az országban élő menekültek miatt telített munkaerőpiac és a magas ingatlanárak. A gazdasági élet mindeközben jelentősen átalakult, csökkentették az állami szubvenciókat, emelkedtek az árak, a piacot pedig megnyitották a kínai és más arab országokból származó áruk előtt. 2008 novemberében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szíriai vezető képviselője az USAID-hez fordult segítségért, a helyzetet vihar előtti állapotként jellemezte, amely, ha bekövetkezik, óriási pusztítást mér majd a szír társadalomra. Jelentésében a szíriai mezőgazdasági miniszter nyilvános kijelentésére hivatkozott, amely szerint az aszályból származó gazdasági és társadalmi krízis kezelése meghaladja az ország teherbírását.[14]
Az erőforrások kimerülése munkanélküliséghez, elszegényedéshez és a gazdasági aktivitás csökkenéséhez vezetett A megmaradt forrásokért folytatott fokozott verseny szétzilálta a társadalmat és a vallási, etnikai ellentéteket felszínre hozta. Egy Homsz kormányzóságban élő agrármérnök így jellemezte a háború előtti helyzetet: “Szíria mezőgazdasági ország és a lakosság 60 százaléka földművelésből él, amelynek lételeme a megfelelő vízellátás. A vízhiány és a mezőgazdaságból élők elszegényedése a gazdaság egészére kihat, tehát a gazdasági és társadalmi stabilitás elválaszthatatlan a mezőgazdaság teljesítőképességétől. Bár az éves gazdasági növekedés a háború előtt elérte az 5%-ot, ez első sorban az ipari centrumokban volt érzékelhető, s előnyeit a társadalomban csupán egy nagyon szűk réteg élvezte. A 2011-et megelőző 5 aszályos év óriási megpróbáltatást jelentett, legalább hárommillió embert érintett közvetlenül az aszály. Az akkor már évek óta érvényben lévő szankciók azonban meglehetősen lehatárolták a kormányzat mozgásterét a megfelelő megoldások kidolgozásában. A külső és belső nyomás és a mezőgazdaságot súlytó csapadékhiány túl soknak bizonyult Szíria számára.”[15]
Egy Deraa kormányzóságban dolgozó agrárszakember megerősítette, hogy az egész levantei térség és különösképpen Szíria éghajlatát erőteljesen átalakítja a globális klímaváltozás. Ennek egyik jele az, hogy a Földközi tenger felől érkező mediterrán légáramlatok hatása csökkent míg a nagyon hideg és sarki légtömegek egyre erősebb légnyomás változást eredményeznek, melynek következtében a késő őszi és téli időszakban fagy és havazás kísérte viharok alakulnak ki nyaranta pedig egyre gyakoribb és erősebb homokviharok. A szélsőséges időjárás jelentősen befolyásolja a termények minőségét és mennyiségét és új technológiák kidolgozását teszi szükségessé. 2010-ben már nem volt kapacitás a búza és a gyapot exportjára, ami addig a külgazdasági bevételek fontos tétele volt. A háború előtt ez a technológiai reform folyamat elkezdődött ugyan, de nagyon lassan haladt és a próbálkozások nem minden esetben voltak szakmailag megalapozottak, mint például az, hogy az elkövetkező évek jobb termésében bízva 2006-ban, a gabonatartalékok egy részét a búza magas világpiaci ára miatt exportra bocsátották, hogy a rossz mezőgazdasági helyzet miatt kialakult költségvetési hiányt fedezzék. Két évvel később már nem volt elengendő a termés, hogy exportálják, sőt behozatalra szorult az ország.[16]
Egy Homsz környéki gazdálkodó így emlékszik vissza a háború előtti időszakra: 2007-től Szíriát az 1950-es évek óta a legsúlyosabb aszályhullám sújtotta, egyesek szerint ez csak az 1902-eshez volt mérhető. A szárazság a csúcspontját 2007-08 telén érte el, amikor alig esett eső, a felszíni és a felszín alatti vízkészletek drasztikusan lecsökkentek, nyáron óriási volt a hőség és homokviharok pusztítottak, ami a mezőgazdasági földterületek nagy részét terméketlenné tette.[17]
Egy damaszkuszi szociológus, egyetemi tanár elmondása szerint a szárazság különösen pusztító volt keleten és észak-keleten, első sorban Haszake kormányzóságban, amely vallási és etnikai szempontból is nagyon megosztott régió. A helyzetet tovább súlyosbította az országban élő másfél-kétmillió iraki menekült. Ez az élelmiszerigény megnövekedése mellett az ingatlanárakat is megsokszorozta, valamint a munkaerőpiacot is befolyásolta. Északról százezrek vándoroltak el, a nagyobb városok – Damaszkusz és Aleppó – peremkerületeibe, miután megélhetési forrásukat elvesztették. De a dél-szíriai gazdálkodókat is ellehetetlenítette a vízhiány. Az aszályt az olajbevételek visszaesése kísérte, mivel 2007 óta Szíria az olajszármazékok importőre lett, miközben az olajárak az addigi legmagasabb szinten álltak. Ugyanebben az évben Szaúd-Arábia és a többi Öböl ország betiltotta a szíriai juh közúti behozatalát, mivel a jordániai állatállományban száj- és körömfájás jelentkezett. Az aszály és a magas takarmányárak miatt ez súlyos csapás volt a szíriai juhtenyésztőkre. Az aszály miatti belső migráció, az iraki háború következményeként érkező menekültek és a magas energiaszükséglet nyomást gyakorolt a nemzetgazdaságra, miközben a 2008. évi infláció 15 százalék feletti, 1994 óta a legrosszabb volt. Ezek a körülmények súlyosan károsították Szíria élelmezésbiztonságát mind minőség szempontjából – voltak területek például Jabrúd környékén, ahol szennyvízzel öntözték a gyümölcsösöket – mind pedig mennyiség tekintetében, mert húsz év elteltével először szorultak gabona importra.[18]
A mezőgazdasági termelés azonban a válság idején is a fontos maradt – az ágazat továbbra is a második legnagyobb hozzájárulás biztosítja a GDP-hez, amelyben az első helyen a kormányzati szolgáltatások állnak. A lakosok többször hangoztatott véleménye szerint „A hanyatló gazdaság különböző ágazatain belül a mezőgazdaság rendkívül rugalmasan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez és (nem hivatalosan) továbbra is a GDP legalább 26% -át teszi ki, ami azt mutatja, hogy az ágazat bizonyos tekintetben biztonsági hálóként működik, amely élelmet és jövedelmet biztosít az immár nyolc éve tartó kritikus időszakban.[19]
Végkövetkeztetés
A szíriai konfliktus kirobbanásának okai rendkívül összetettek. A globális éghajlatváltozás közvetlen és közvetett hatásai az meghatározó szerepet játszottak. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése külső és belső tényezők miatt sikertelen maradt. A nemzeti jövedelem csökkenése egyrészt akadályozta az állami ellátást és a szolgáltatások biztosítását, ami csökkentette a rendszer politikai legitimitását. Másrészről, szabályozást célzó intézkedéseket és korlátozásokat, mint például a kútfúrások tilalma, nem tartatták be következetesen, hiszen ez rövid távon tovább fokozta volna az elégedetlenséget. Ez a helyzet ürügyet szolgáltatott a lázadás kirobbantásában érdekelt külső és belső erők aktivitásához. Szíria tragikus példája annak, hogy a gazdaságilag fejlett és politikailag stabil társadalmak képesek alkalmazkodni a súlyos környezeti változásokhoz, ellentétben más társadalmakkal, amelyeket egyéb konfliktusfaktorok is töredezetté tesznek, például a demográfiai robbanás, a társadalmi egyenlőtlenség, regionális konfliktusok és radikális csoportok jelenléte. A háború tovább súlyosbította a már a konfliktus kitörése előtt Szíriában magában élő szudáni, palesztin, iraki, afgán, szomáliai migránsok és menekültek helyzetét is.
[1] Ligetvári Krisztina. “Az édesvízszűkösség, mint konfliktusforrás és migrációs ösztönző a Földközi–tenger térségében” Phd értekezés Nemzeti Közszolgálati Egyetem (2018) https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/ligetvari_krisztina_doktori_ertekezes_2018.pdf, 62.
[2] Pinhas Alpert, Fengjun Jin, and Akio Kitoh “The Projected Death of the Fertile Crescent” in Norwine, Jim, ed. A World After Climate Change and Culture-Shift. Springer Netherlands, 2014. pp. 193-203. https://doi.org/10.1007/978-94-007-7353-0.
[3] Christian Almera, JérémyLaurent-Lucchetti, Manuel Oechslincd: Water scarcity and rioting: Disaggregated evidence from Sub-Saharan Africa, Journal of Environmental Economics and Management
Volume 86, (2017), pp. 193-209.
[4] Colin P. Kelley, Shahrzad Mohtadi, Mark A. Cane, Richard Seager, and Yochanan Kushnir:
Climate change in the Fertile Crescent and implications of the recent Syrian drought, PNAS March 17, 2015 112 (11) 3241-3246; first published March 2, 2015 https://doi.org/10.1073/pnas.1421533112
[5] Francesco Femia and Caitlin E. Werrell: Syria: Climate Change, Drought and Social Unrest – Briefer, Climate and Security, No. 11 | February 29, 2012.
Caitlin E. Werrell and Francesco Femia (ed): The Arab Spring and Climate Change. A Climate and Security Correlations Series, The Center for Climate and Security, February 2013.
Beyond Kyoto – Policy Implications of Climate Change, Seton Hall Journal of Diplomacy and International Relations. Volume XVI, Number 1 Fall/Winter 2014.
Caitlin E. Werrell, Francesco Femia, Troy Sternberg: Did We See It Coming?: State Fragility, Climate Vulnerability, and the Uprisings in Syria and Egypt, SAIS Review of International Affairs
Johns Hopkins University Press, Volume 35, Number 1, Winter-Spring 2015, pp. 29-46. 10.1353/sais.2015.0002
[6] Selby, Jan, Dahi, Omar S, Fröhlich, Christiane and Hulme, Mike (2017) Climate change and the Syrian civil war revisited. Political Geography, 60. pp. 251-252. ISSN 0962-6298
[7] National Agricultural Policy Center, Development of Infrastructure in Syria during the Past 25 Years and it’s Prospects Current Situation and Investments, Working Paper No. 27, February 2007, p. 22.
[8] https://globalriskinsights.com/2019/01/economic-impact-syria-civil-war/
[9] http://www.fao.org/3/b-i7081e.pdf, p.9.
[10] http://www.fao.org/3/b-i7081e.pdf p.11-12.
[11] https://www.britannica.com/place/Syria/Economy#ref29965
[12] Lechner Zoltán „Vízkonfliktus Törökország, Szíria és Irak között” Nemzet és Biztonság 2018/3. 40-41.o
[13] Ligetvári, 89.
[14] https://www.theatlantic.com/international/archive/2013/09/your-labor-day-syria-reader-part-2-william-polk/279255/
[15] Interjú, Homsz, 2019.04.18.
[16] Interjú Deraa kormányzóság, 2019. 04. 13.
[17] Interjú, Homsz kormányzóság, 2019 április 22.
[18] Interjú, Damaszkusz, 2019 április 21.
[19] http://www.fao.org/3/b-i7081e.pdf
Jelen tanulmány a Miniszterelnökség támogatásával jött lére. 